Albi városa és a "kék arany" gazdagsága
Az Occitania régióban található, Tarn folyó partján fekvő Albi városa a középkorban nem csak a vallási mozgalmak (albigensek) miatt került a figyelem középpontjába, hanem mert az úgynevezett Pastel-háromszög egyik városa volt Toulouse és Carcassonne mellett, vagyis annak a vidéknek az egyik fontos központja, ahol a festői csülleng, vagy egyszerűen csülleng nevű növényt termesztették. Nagyjából a 17. századig ez a virág szolgált a kékfestés alapjául.
Ellentétben modern korunkkal, mikor nem igazan van különbség a különféle színű ruhadarabok előállítása között, a középkorban (és értelemszerűen az azt megelőző korokban is) bizonyos színű öltözetek csak bizonyos vagyoni helyzet felett voltak elérhetőek (s ehhez jöttek még a társadalmi hierarchiát bebetonozó törvények, amelyek bizonyos színeket kifejezetten tiltottak bizonyos státusz alatt), a csülleng leveléből kinyert anyaggal átitatott kék ruhákra például csak a leggazdagabbaknak tellett, így Albi (és néhány más város a környéken) monopolhelyzetbe került a kék színű ruhák kereskedelmében.
Albi kereskedői a Tarn, illetve Garonne folyókon keresztül Bordeaux-ba juttatták termékeiket, onnan pedig Angliába vagy éppenséggel Flandriába, a legvagyonosabb nemesek, illetve kereskedők ruhás ládaiba. Szárazföldön pedig az Itáliai kereskedővárosok elitjének otthonaiba.
A kereskedelmi siker extrém gazdag elitet szült, akik aztán vagyonuk és státuszuk reprezentálásaképp hatalmas palotákat építtettek a városban. Az épületek közös jellemzője, hogy vörös téglákból épültek, ezért is nevezik néha Albit "a vörös városnak".
Albi monopolhelyzetének az indigó európai megjelenése vetett véget, nagyjából a 16. század közepétől kezdődően. Bár a korábbi monopolhelyzetet törvényi szabályozással, tiltásokkal ideig-óráig fenn lehetett tartani, végül a vidék a 17. századra elvesztette európai gazdasági (legalább is, ami a textilipart érinti) szerepét.